A rokkantak szexualitásában a megcélzott minőség - erről már szó esett - azonos az egészséges emberekével, csupán ezt az adott lehetőségek jól átgondolt és teljes kiaknázásával lehet és kell megvalósítani. A megmaradt lehetőségekkel úgy sáfárkodni, hogy az mindkét fél örömére szolgáljon: művészet, s ennek a művészetnek az elsajátításához tud a szakmában jártas, előítéletektől és a kategorikus gondolkodástól mentes tanácsadó segítséget nyújtani. A tisztességes és valóságot tükröző tanácsadás elve csupán Szent-Györgyi Albert professzor mottója lehet: "...a boldogság titka... hogy örüljünk annak, amink van és töltsük ki életünk üres keretét ahelyett, hogy azokat tágítanánk!"

Roppant felelősségteljes és körültekintő munkát igényel ez a tevékenység, hiszen a valóságot nem megkerülve és hamis illúziókat nem táplálva szükséges a nemi kapcsolatban jelentkező feszültségeket feloldani. Ez a gúzsba kötött lábbal való táncolás több szakma magas szintű ismerése (élettan, rehabilitációs ismeretek, lélektan, stb.) mellett a tanácsadótól lényeges személyiségjegyeket is feltételez.

Magas fokú beleérző képesség (empátia), kompromisszumokra való fogékonyság, sztereotípiák tagadása, teljes titoktartás mellett elvárt és adott őszinteség kell, hogy e munkát jellemezze. Nem elégedhetünk meg azzal tehát, hogy csak vizsgálunk, véleményt mondunk, receptet írunk, a sérültet társával együtt partnernek kell tekinteni és megfelelő pszichoterápiás légkört kell kialakítani, hogy a gondok, vágyak, gondolatok megérthetők legyenek.

A ma még talán utópiának tűnő társas kapcsolati tanácsadás szakismereti elvárásai:

1. Orvosi ismeretek (élettan, idegélettan, anatómia, stb.) 
2. Különböző károsodások, fogyatékosságok egyedi sajátosságainak tudása.
3. Tájékozottság a nemi fejlődés és szexuális funkciók területén.
4. A különböző terápiák és beavatkozások és azok hatásmechanizmusának ismerete.
5. A testi károsodásoknak a szexuális tevékenységre gyakorolt hatásának tudása.
6. A testi örömszerzés variábilis lehetőségeinek előítéletmentes elismerése és annak képessége, hogy az intim kérdésekről őszintén, szorongásoktól mentesen legyen képes a sérültekkel kapcsolatba kerülni.

A fellépő problémák egyoldalú szakmai megközelítése szükségszerűen hibák forrása lehet. Szervi betegségek  "elpszichológizálása", vagy éppenséggel fordítva: lelki gondok kizárólagos visszavezetése a rokkantság okozta élettani hátrányokra az igen összetett jelenségek hibás megközelítését jelentik, melyek ezután a foglalkozások kudarcát vonják magukkal.

Az is igaz azonban, bármilyen körültekintően és ügyesen közelítjük meg kérdéseinkkel a sérültek szexuális szokásait, az értékelés megnehezített, mert miközben egyre több adat gyűlik össze a deviánsnak, a szokásoktól gyökeresen eltérőnek tartott nemi viselkedésről, igen keveset lehet tudni arról, hogy a "normális szexuális viselkedés" ténylegesen milyen mintát követ a népességben.

Ezzel kapcsolatosan megemlítendő, hogy a régebbi klasszikusnak számító szociológiai felmérések adataival szemben egyre több kritikus véleményt lehet olvasni, valamint hogy az újabb felmérések egészen mást mutatnak, mint a régebbiek. Jelenleg azonban olyan hitelt érdemlő kutatási összefoglalóval nem lehet számolni, mely a valósághoz közel állóan tükrözné az elterjedt szokásokat és mely felmérések adatait a tanácsadás teljes biztonsággal felhasználhatná.

A szexuális zavarokról, a partnerek közötti konfliktusokról a XX. századig általában a szűk családi körön kívül ritkán értesült valaki. Néhanapján és esetenként az úgynevezett háziorvos adott tanácsokat, rendelt el bizonyos gyógyszereket, vagy éppen javasolt "műfogásokat". Sokan beletörődtek önmaguk frigiditásába, merevedési nehézségeikbe és a kapcsolat vagy elszürkült, vagy éppenséggel felbomlott. Napjainkra a szexuálterápia nagyarányú fejlődésen ment át, számos kezelési modellt dolgoztak ki. Gyakorta a kezelés központi magja a lelki tréning, mely egyéni, házastársi és/vagy csoportos pszichoterápiás eljárások keretében zajlik. Legtöbbször a pszichoterápia célja az, hogy a beteget a környezetéhez - partneréhez - való kapcsolatában új beállítódásra vezesse. Ez nem azt jelenti, hogy bármi áron is alkalmazkodjon környezetéhez, hanem sokkal inkább azt, hogy fejlessze ki önmagában azt az elhatározási képességet és erőt, mely személyiségét képessé teszi arra, hogy szorongásmentesen megélhesse vágyait, elképzeléseit. A cél tehát sok esetben az Én megerősítése, mellyel azután igen sok konfliktustól lehet felszabadítani a párkapcsolatot.

A gyógyítás alapja, az egyénre, illetve párra szabott kezelésmód kiválasztása. Vannak, akiknél a kezelés gyógyszerekre fog épülni, másoknál a partner bevonásával egyfajta szexuális tréninget kell tartani, és vannak akik esetében az erotikával, a nemiséggel, a partnerrel szembeni viszony megváltoztatására irányuló pszichoterápiára van szükség. Természetesen másképp fest az úgynevezett szervi szexuális zavarok gyógyításának modellje, lehetősége és eredményessége, ezek ugyanis olyan betegségek, vagy testi zavarok következményei, amelyek negatív hatást gyakorolnak a különböző szexuális funkciókra. Ilyen helyzetekben a kezelések eredményességi esélye függ az alapbetegségek jellegétől is.

Ma már több tucat kezelési technika létezik, egy szakember sem képes az összeset ismerni és alkalmazni, innen erednek a terápiás különbségek. Kutatások tárták fel, hogy a különböző módszerek gyakorta közel hasonló eredményekre vezetnek, mely azt is igazolni látszik, hogy az eredményesség egyik döntő láncszeme a páciensnek a kezeléshez való viszonya. Vannak könnyebben megoldható problémák és előfordulnak bonyolultabb gondok is. Ezért tart egyes esetekben rövidebb ideig a kezelés, máskor pedig akár több hónapig elhúzódhat,

Amennyiben a testi károsodás következtében a végérvényes szexuális zavar kialakult, gyakran - mint lehetőség - az választható, hogy a valóságot a pácienssel elfogadtassuk, válsághelyzet kialakulásának megelőzéséhez szükséges információkat adjunk, de egyúttal új szexuális stílust alakítsunk ki. Erről beszélni, vagy írni egyszerűbb, mint a gyakorlatban megvalósítani, hiszen az emberek rendszerint igen mereven ragaszkodnak megszokott, illetve normálisnak tartott szokásaikhoz.

Mennyire lehet megelőzni a szexuális zavarok kialakulását? Ha ezen a területen a megelőzés szóba kerül, általában' a szexuális nevelést és felvilágosítást szokták emlegetni. Nos sajnos ezeknek a módszereknek a hatásfoka igen alacsony és túlságosan szerteágazó okok miatt a testi sérültek körében inkább ad okot előítéletekre és félreinformáltságra, mintsem azokat csökkentené.

A családi környezetnek a személyiség fejlődésére, a szexuális Énre és a szexuális partnerkapcsolatra gyakorolt hatása lényegében feltárt folyamat. Hosszú idő eltelt már azóta, hogy Freud megállapította: a szerelmesek ágyában nemcsak ők, hanem szüleik is találkoznak. Számos tudományos vizsgálat igazolta, hogy azok a meghatározó tényezők, amelyeket otthonról hozunk magunkkal, igen mélyen rögzültek és tartósak a másik félhez fűződő kapcsolatunk milyenségében. A családi élet során megnyilvánuló érzelmi kapcsolattípusok, a kommunikáció módja, a családtagoknak önmagukkal és másokkal szemben tanúsított magatartása, a nemiség kérdéséhez való viszony, a felszínre bukkanó viselkedések és a családi értékrendszer együttesen teremtik meg a szexualitáshoz, a partner személyéhez, a különböző társas kapcsolatokhoz fűződő mintát. Otthonról hozzuk tehát magunkkal a későbbi érzelmi kapcsolatok modelljét. A kérdés még bonyolultabb lesz, ha tekintetbe vesszük, hogy milyen sokféle érzelmi kapcsolat képzelhető el!

Természetesen felmerül a kérdés, hogyan neveljünk? Alaptételként ki kell hangsúlyozni, hogy sohasem tiltással, vagy éppenséggel a nemiséggel kapcsolatos kérdésék eltitkolásával! Keveset segítünk; ha csupán azt mondjuk el, hogy mit nem szabad csinálni, viszont az egyik legjobb módszer a példaadás. A gyermek a szülök viselkedését látva tanulja meg, hogy a párkapcsolaton belül miként lehet egymással szeretetteljesen viselkedni, egymást azonos jogú partnernek tekinteni és a konfliktusokat türelemmel megoldani. A gyermekek kérdeznek, azt kérdezik, amiket láttak, hallottak, ami őket érdekli. Ezek a kérdések gyakran "kényesek", a szülő olykor úgy véli, hogy a gyerek még éretlen a válaszra, de esetleg azt sem tudja, mit is kellene felelni. A válaszok olykor elmaradnak, vagy éppen nem fedik a valóságot, ebből pedig a gyerek azt a következtetést vonja le, hogy nem is érdemes kérdezni, de még őszintének lenni sem hasznos! A gyermek korának, érettségi szintjének megfelelő módon mindenre lehet válaszolni, de csak az igazat - még ha az részigazság is - mondjuk, sohasem hazudjunk. A legfontosabb az, hogy a gyermek kérdezzen, merjen kíváncsi lenni, és kapjon is választ!

Különösen nehéz a testi sérült gyermekek szüleinek a helyzete, mert alig található a nemzetközi szakirodalomban olyan tanulmány - a magyarban pedig egyáltalán nem! - mely korrekt mértéktartással felvázolná a nemiséggel kapcsolatos kérdések megbeszélésének lehetőségeit. A szülők kettős malomban őrlődve; a kérdéseket rendre elnapolva látják a sok mindenben segítségre és támogatásra szoruló gyermeküknél az élet hozta nemi érést, kiteljesedést. Ezzel együtt a mikor, mit, hogyan mondjam el neki dilemmáját élik át nap mint nap.

Az iskola sincsen tisztességgel felkészülve a szexuális tanácsadás és nevelés speciális vonatkozásaira. Mindenképpen méltó szakmai kihívás lenne egy kutatócsoport - orvos, pedagógus, pszichológus, szociális gondozó, stb. - számára a témakör körültekintő és a gyakorlatban is hasznosítható feldolgozása. Így lehetőség nyílna meghaladni e monográfia korlátait, több oldalról megközelíteni az igen összetett nevelési, neveléslélektani, szexuálpszichológiai, szociológiai kérdést.

A felvilágosító és nevelő tevékenység igen sokat segített abban, hogy a népességnek minél nagyobb hányada tisztába jöjjön a fogamzásgátlás módszereivel, a nemi tevékenység biológiai és - korlátozottabban - lélektani ismérveivel. Ugyanakkor sajnos teljesen elhanyagolt terület és megoldatlan a finomabb párkapcsolati feszültségek, vagy éppenséggel valamilyen oknál fogva megnehezített testi örömszerzés konfliktusainak feloldása. Arra kell gondoljunk, hogy az emberi szexualitás jóval több annál, mint amit a "családi életre nevelés" címke alatt foglalnak össze, és a szexuális örömszerzés határain belül az erotika önálló tartomány lehet, amely nem mindig és nem szükségszerűen esik egybe a házassági és/vagy szerelmi kapcsolaton belüli szexuális viselkedéssel.

Mindezek a kétségek és bizonytalanságok azonban nemhogy megkérdőjelezik, hanem sokkal inkább kihangsúlyozzák a tanácsadások jelentőségét.