Bizonyára mindenki - ahogy én is - nagy izgalommal várta a brüsszeli kirándulást. Az izgalom okát többek között a repülőút jelentette, mivel sokan nem tudtuk, hogy milyen nehézségekkel jár egy kerekesszékes ember számára a "check in", és a repülőgépbe történő beszállás. Persze maga a repülés is mindig jelent valamilyen izgalmat, ha másért nem, azért, hogy egy darabban érünk-e földet.

Így indultunk az ismeretlenbe a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérről. A korábbi összefoglalókban már sokat olvashattunk a repülőútról, és annak viszontagságairól, de engedjétek meg, hogy valamennyire védelmembe vegyem a reptéri személyzetet. A történteket nem szeretném ismét összefoglalni, (azt már többen nagyon jól megtették helyettem is), annyit szeretnék csak elmondani, hogy a késés oka az volt, hogy sokan voltunk kerekesszékesek, és erre igazából a reptér infrastruktúrája nincs felkészülve. Igaz, a kommunikáció lehetett volna gördülékenyebb, mivel az utasokat tájékoztatni kellett volna arról, hogy miért késik a gép, és miért kell többet várakozniuk a beszállásra. A motozással kapcsolatban szerintem elég a megnövekedett terror-veszélyre utalnom, (emlékezzünk csak arra, mi történt 2001. szeptember 11-én), mindenkinek érdeke, hogy biztonságosan utazzunk. Engem a repülés élménye, és az ott készült fényképek minden kellemetlenségért kárpótoltak.

Balázs mosolya itt még nem volt igazán őszinte

A látvány mindenért kárpótolt

A Brüsszeli Nemzetközi Repülőtérről a szállásunk felé tartva megtapasztalhattuk a brüsszeliek latinos közlekedési stílusát, akik lendületesen vezetnek, és a dudát sem sajnálják használni. A kisbuszok vezetői ugyan tapasztalt sofőrök voltak, de sokszor előfordult, hogy igencsak kapaszkodni kellett egy-egy manőver közben.

A repülőtérről Becsey Zsolt, dr. Kósa Ádám egyik asszisztense kísért bennünket a hotelig. Az út során sok érdekességet elmondott Belgiumról, az ország történelméről, az ott élő emberekről, szokásokról, a tömegközlekedésről is.

A szállásunk Brüsszel belvárosában, a Hotel Astrid-ban volt.

A szobabeosztást ugyan előre megkaptuk, de arra mégsem számítottunk a szobatársammal, hogy a hálószobánkban egy franciaágy vár majd bennünket. Fenesi Balázs, kedves barátommal egyszerre fogalmazódott meg bennünk a gondolat, hogy ez így nem nagyon maradhat, és együttes erővel álltunk neki átalakítani a szobát. Széttolva az ágyat, mindent megtettünk annak érdekében, hogy férfiúi önérzetünket megóvjuk, és még véletlenül se kapjanak szárnyra mindenféle pletykák.

A korai kelés, és az utazás fáradalmai ellenére egy rövid pihenő, és felfrissülés után elindultunk felfedezni Brüsszel látványosságait. Sokan közülünk a belga sör, és a csokoládé ízére is nagyon kíváncsiak voltak. Mivel sok időnk már nem volt vacsoráig, így egy-két látványosabb régi épület, és egy szép tér megtekintése után egy klasszikus, és hangulatos belga kis kocsmában kötöttünk ki.

A sörkommandónk hat főből állt, (Sziva Bea, Kozma Móni, Fenesi Balázs, Spiegler Csaba, Orosz Attila, és jómagam), és egyből a prémium minőségű sörökre álltunk rá.

Egy Birina nevű, rendkívül kedves francia pincérlány szolgált ki bennünket, és ajánlotta a jobbnál jobb söröket. A sör mellé a közeli boltban vásárolt bagettet, és szintén bagett-tésztából készült cipót fogyasztottunk. A kommunikáció nagyrészt angol nyelven zajlott, de ezúton szeretnék köszönetet mondani Spiegler Csabinak, aki fénysebességgel sajátította el a francia nyelvet, és adta le sorban a rendeléseinket.

A csapat, kissé kapatosan

A lányok sem akartak lemaradni

Birina, a kedves francia pincérlány

A vacsorát mindkét este a Restaurant Babeko-ban szolgálták fel. A kellemes hangulatot árasztó belga vendéglő ételeiben a francia konyha ízeit lehetett felfedezni. Többek között rántott sajt zöldségágyon, különleges fűszerezésű marhapörkölt burgonya krokettel, desszertként gyümölcssaláta, és rendkívül finom vaníliapuding égetett cukormázzal szerepelt a kínálatban.

Monsieur Csaba Spiegler, merci beaucoup! (Csaba a franciatolmácsunk.)

A kiadós, és ízletes vacsora után visszamentünk a szálláshelyre. Aznap este senkinek sem kellett esti mesét olvasni az elalváshoz.

Ádám Bíborkával és Kántor Árpáddal közös fotónk a Babeko Étteremben

Szerdán korán keltünk, mert a program az Európai Parlamentben folytatódott, ahol dr. Kósa Ádám és munkatársai vártak bennünket.

Európai Parlament épülete

A képviselő úr beszámolóját követően lehetőségünk nyílott arra, hogy kérdéseket tegyünk fel neki a munkájával kapcsolatban. Ő, mint fogyatékossággal élő Európai Parlamenti képviselő, a fogyatékossággal élő emberek érdekeit képviseli, különböző előterjesztéseket, indítványokat készít elő, és nyújt be a Parlament számára. Kérdésemre a képviselő úr elmondta, hogy az EU fogyatékosságügyi stratégiájában a közeli célkitűzések között hangsúlyosan szerepel az akadálymentesítés, és a fogyatékkal élő emberek foglalkoztatásának elősegítése, és bővítése.

dr.Kósa Ádám és dr.Lovászy László Gábor előadása

Mivel a kérdések megválaszolását követően a képviselő úrnak hivatalos ügyben el kellett mennie, a szót dr. Lovászy László Gábor vette át, aki egyébiránt az Európai Parlament Titkárságának munkatársa. Az Európai Unió intézményrendszerének bemutatását követően a plenáris terembe kalauzolt el bennünket. Kivételezett helyzetben érezhettük magunkat, mivel nemcsak a karzatról, hanem testközelből nézhettük meg a termet, állhattunk a pulpitus mellé, és a képviselők székeiben is helyet foglalhattunk.

Megtiszteltetés volt testközelből szemügyre venni a Parlament Plenáris Termét.

Az Európai Parlament aulája

A Plenáris Terem

Érdekes volt, hogy az Európai Parlament épületében végig biztonsági őrök kísértek, és segítettek nekünk a közlekedésben. Az épület maga akkora, hogy ha valaki elkeveredett volna benne, akkor talán még most is ott bolyongna.

A szimpatikus és segítőkész biztonsági emberek... inkább a lányok szívét dobogtatták meg.

A Parlamenti látogatást követően egy rövid buszos városnézésre került sor, melynek során többek között megnéztük a Parc Du Cinquantenaire-t, (Brüsszel városi közparkja),

Schuman épületét, a Bizottság, és a Tanács épületeit,

a Le Palais de Justice-t, (Igazságügyi Palota),

a Place Royal-t, ahol a királyi rezidencia található:

Láttuk az Atomiumot, mely egy, az építészet, és szobrászat határmezsgyéjén elhelyezkedő hatalmas fém molekulamodell:

A buszos kirándulást követően érkeztünk meg a Mini Európához, melyben az EU tagállamok nevezetes épületeinek makettjei, életképeket megmintázó alkotások kaptak helyet. Emellett üde színfoltként mindegyik ország nemzeti himnuszát is meg lehet hallgatni.

Mindannyian elérzékenyülve, de büszkén álltunk meg a Magyarországot jelképező Széchenyi Fürdő makettje előtt, és hallgattuk meg a magyar Himnuszt, de nagy élmény volt látni a Buckingham Palota, a párizsi Diadalív... stb. makettjét is.

Úton a szállodához visszafelé még szerencsénk volt látni a Sacré Coeur Bazilikát, (Szent-Szív Bazilika), mely a világ ötödik legnagyobb temploma:

Vacsora előtt egy rövid pihenéssel próbáltunk felfrissülni, mert sejtettük, hogy az éjszaka még tartogat számunkra meglepetéseket. A vacsoránál csatlakozott hozzánk dr. Kósa Ádám, aki szinte mindenkivel váltott pár szót személyesen is.

A vacsora után ismét a belga sör-örömöknek adtuk át magunkat, majd este 11 óra előtt éjszakai városnézésre indultunk. Utunk során véletlenül jutottunk el a főtérre, ahol váratlanul egy csodálatos előadás részesei lehettünk. Olyan szerencsénk volt, hogy éppen 11 órakor kezdődött egy fény-, és hangjáték, amelyet a Főtéren lévő katedrálisra vetítettek ki. Fantasztikus színek kavarogtak az ódon katedrális falain, de a dallam is elvarázsolta a jelenlévőket. Ez a szerencsés véletlen koronázta meg a brüsszeli kirándulásunkat.

Hazautazásunk délelőttjén szinte mindenki a csomagok összerendezésével foglalatoskodott, ezután indultunk ajándékokat vásárolni. Ennek köszönhetően a belga csokoládé és sör tőzsdei ára az egekbe szökött.

Sajnálatos módon a Belgium jelképének számító pisilő kisfiút nem tudtuk megnézni, ezért mindenki valamilyen formában igyekezett beszerezni a figura kicsinyített mását. A vásárlási lázat egy utolsó sörözéssel igyekeztünk csillapítani egy vendéglő teraszán, hogy aztán ismét a repülés izgalmaira koncentrálhassunk.

Egy kép Belgium jelképéről. (Sajnos csak a netről sikerült letölteni).

Délután 2 órakor indultak a kisbuszok a Hotel Astrid-ből a repülőtérre. A korábbi beszámolókban már leírtak szerint a gépünk ismét késett, de ennek is nézzük a jó oldalát, hiszen csodálatos naplementében gyönyörködhettünk, amikor a repülőnk a felhők felett szállt.

Naplemente a felhők felett.

Érdekességképpen: hazafelé sikerült a GPS-emmel bemérni a gép magasságát, és a sebességét. A készülék 9000 méter magasságot mutatott, a sebességünk pedig elérte a 850-900 kilométer / órás sebességet.

Fáradtan, de maradandó élményekkel tértünk haza, azzal a reménnyel szívünkben, hogy egyszer még visszatérhetünk Brüsszelbe, ebbe a kicsit zsúfolt, latinos temperamentumú, de végtelenül szerethető, történelmi múltú városba.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani dr. Kósa Ádámnak a meghívásért, valamint munkatársainak, Kántor Árpádnak - aki végigkísért bennünket az úton, óvott bennünket, és vigyázott ránk -Ádám Bíborkának, Dr. Lovászy László Gábornak, valamint Becsei Zsoltnak.

Továbbá szeretném megköszönni a lehetőséget dr. Hegedűs Lajosnak, a MEOSZ Elnökének, hogy részt vehettem a kiránduláson.

A beszámoló összeállításához köszönöm a képeket Bedő Juliannának.