A lúdtalpas embereknek általánosságban harántsüllyedésük is van. Ha például nedves talppal sima felületre állnak, láthatóvá válik a talpuk teljes lenyomata. A lábboltozat gyermekkorban alakul ki, ezért minden kisbaba és tipegő gyermek lúdtalpas. A kövér kisgyerekeknél sovány társaikhoz képest jobban megmarad a lúdtalp, úgy vélik, hogy a túlsúly miatt. A másik lehetőség pedig az, hogy egyszerűen több a zsírpárna a talprészükön, ezért néznek ki lúdtalpasnak a lábnyom alapján. Ez fontos szempont, mert a harántsüllyedés miatt kialakuló lúdtalp néhány esetben panaszokat okozhat: fájhat tőle a láb, hosszú távon pedig akár a hát is.

Az International Journal of Obesity új tanulmányában ausztrál kutatók ultrahangos vizsgálatnak vetették alá 75 elhízott és 75 vékony, 6-10 éves gyermek lábát. Az eredmények alapján a kövér gyerekek talpán valóban több a zsírpárna, de hajlamosabbak a harántsüllyedésre is.

A Wollongongi Egyetemről Dr. Diane L. Riddiford Harland vezette azt a kutatócsoportot, akik szerint egyelőre nem világos, mit jelent ez a túlsúlyos gyerekek lábára nézve a vázizomzati problémák kockázata szempontjából. Szerintük több kutatás szükséges ahhoz, hogy a gyermekek nyomon követésével lássák, miként befolyásolja a túlsúly és a fogyás a lábuk felépítését és egészségi állapotát hosszú távon.

A gyermekkori lúdtalppal kapcsolatban a mostanában végzett kutatások derűlátásra adnak okot. A Pediatrics tavalyi számából például az derült ki, hogy a 11-15 évesek körében nincs összefüggés a lábboltozat magassága és a motoros teljesítmény között (ugrás, egyensúlyozás, gyorsaság). Általánosságban elmondható, hogy a fájdalommal nem járó lúdtalp nem igényel különleges terápiát. Ha a gyermek fájdalomról panaszkodik, akkor szükség lehet talpbetétre vagy gyógytornára.