A tájékozódó beszélgetés
fontos momentum, de aki mozgásában erősen korlátozott, annak ez teljes
egészében lehetetlen feladat lesz. Mégis szükség van a tájékozódásra és
az információra ahhoz, hogy legalább valamennyire megismerjük a céget.
A mozgásában korlátozott személy információs forrása, az Internet, a személyes
beszélgetés, az olvasás a cikkek a személyes kapcsolatháló alapján kapott
információ és a gazdasági információk elemzése. Az alábbi szempontból mégis
fontos, hogy legalább megismerjük, mi ennek a célja és hogyan lehet megvalósítani.
Hát lássuk akkor:
Amíg mindenki számára világossá
válik, hogy nincs más utunk (!), addig nézzük meg a tájékozódó beszélgetést,
aminek a célja és lényege hasonló, mint amikor fiatalabb korunkban bementünk
a szüleink munkahelyére, ott szóba elegyedtünk munkatársaikkal, bekukkantottunk
a főnök szobájába, vagy csavarogtunk a gépek között. Most is ezt kell tennünk,
csak nem ismerős helyen. Be lehet jutni, körülnézni cégekhez, irodákba,
műhelyekbe ismerősökön, barátokon keresztül, de ismeretlenül is, mondjuk
egy spontán telefonálás után. Itt a lényeg az információszerzésen van,
beszélhetünk az ott dolgozókkal, vezetőkkel, megnézhetjük a környezetet,
a berendezéseket, amit használnak.
(Ahhoz azonban, hogy Ön is
részt vehessen egy ilyen tájékozódó beszélgetésen, önnek is körül kell
néznie. Nincs kellemetlenebb ugyanis, mint csodálkozó szemmel nézni a "
nagyfőnököt ", midőn kedvesen invitál, hogy meséljen arról, mit tud a cégéről.
Készüljünk hát egy kicsit! Ha nagy a cég és körüljárható, meg lehet nézni
a külsejét, a be és kijövő embereket, lehet kérdezni a portást vagy
kereshetjük telefonkönyvben, cégkódexben, ismerős által, ill. egy-egy
kedvesen feltett kérdésen át az információt. Például ilyeneket:
Mekkora a cég? Mióta
működik? Hány alkalmazottat foglalkoztat? Mivel foglalkozik, mi a fő szakmai
profilja? Keresettek-e a termékei? Vannak-e hosszú távú elképzelései, céljai,
fejleszt, beruház-e mindezért?
A dolgozóktól, portástól,
pedig a munkaidő beosztásról, munkafeltételekről, szervezettségről, szakmai
lehetőségekről, esetleg a belső hangulatról.
Eljött a nagy nap. Készüljünk
fel rendesen, mintha " igazi " beszélgetésre mennénk.
Mire kell ügyelnünk? Először
is nézzünk a tükörbe, és próbáljuk magunkat mások szemével látni.
- Először is alakom, alkatom
árulkodik, magasságom, testtartásom, felkeltheti, vagy lelohaszthatja a
másik ember érdeklődését. Sugározhatunk vele magabiztosságot, szorongást,
de érdektelenséget, félelmet is.
Az elöl keresztbefont kar
a hallottakkal szembeni ellenállást, egyet nem értést, vagy valamilyen
kedvezőtlen helyzet előli megbúvást jelez (bezártságot tükröz a másik fél
felé).
Alkatunk pillanatnyi benyomása
után a szemlélő közvetlen arcunkra, és általában a szemünkbe néz, amely
mosolyoghat, de lehet szomorú, vagy szigorú, örömteli, érdeklődő, fásult
stb.. A szemünk hozza létre először a két ember közötti kapcsolatot a két
tekintet találkozásával. Nem jön létre igazi kommunikáció, ha nem nézünk
beszélgetőpartnerünkre. Azt gondolhatja, hogy valami titkolni, vagy szégyellni
valónk van, vagy azt, hogy nem vagyunk őszinték - ezzel bizalmatlanságot
válthatunk ki. Lehetőség szerint mindig kerüljük a sötét szemüvegek vagy
a napszemüvegek használatát.
Mosolyunk, kellemes benyomást
kelthet, jó érzést válthat ki a ránk tekintőkből, barátságos emberre utal,
aki boldog, kiegyensúlyozott. Egy mosoly sokszor csodákat tehet!
Öltözékünk lehetőleg legyen
mindig egyszerű, a környezethez, és az alkalomhoz illő. Ne öltözzünk túl,
ne akarjunk mindenképpen elegánsabb lenni, mint a felvételiztető, illetve
annak környezete.
Üzleti hivatali környezetbe
lehetőleg öltönybe, illetve szolid eleganciával jelenj meg. Hölgyek, lányok
diszkrét kiegészítőkkel kiemelhetik, elegánsabbá tehetik öltözéküket.
Tartsuk be az alapvető illemszabályokat
is:
A pontosság: Ugye nagyon
zavarja Önt is, ha egy találkozóról fél órát késett az ismerőse barátja,
vagy barátnője. Képzeljük el akkor, hogy mit érezhet az a munkáltató, akinek
nagyon be van osztva az ideje. A pontosságunk jelzi számára a megbízhatóságot,
következetességet, időbeosztási képességet. A pontatlanság visszaélés a
másik idejével. Kifogást, ugyan mindig találni, de ettől még a késés, késés
marad.
A belépés, köszönés: Kopogás
után várjuk meg a szabad felszólítást, majd belépéskor tartsunk pár pillanatnyi
hatásszünetet. Köszönjünk hangosan és mindenki számára érthetően, a napszaknak
megfelelően. Ezután, mondjuk meg a nevünket és azt, hogy kit keresek,
vagy miért jöttem.
A kézfogás: ezzel sokan bajban
vannak. Ki kinek is nyújt kezet? Általában a nő a férfinak, a magasabb
rangú az alacsonyabb rangúnak, az idősebb a fiatalabbnak nyújt kezet. Munkáltatónál
a fogadó kéznyújtását várjuk meg. A kézfogás alatt mindig nézzünk
a másik fél szemébe.
A bemutatkozás: A bemutatkozásnál,
az ismeretkötést kezdeményező mondja előbb és jól érthetően a nevét. Nagyon
gyakori, hogy mindketten túl akarnak esni a megismerkedésen és gyorsan,
sokszor egyszerre elhadarják nevüket, így egyikük sem tudja, hogy ki kicsoda.
Ha viszont valakit bemutatnak, akkor alapszabály, hogy az alacsonyabb rangút
a magasabb rangúnak, férfit a nőnek, fiatalabbat az idősebbnek, az érkezőt
az ott lévőknek mutatják be.
A cigaretta, dohányzás: Most
kivételesen bírjuk ki! Lehet, hogy megváratnak, és nehéz lesz e feszült
perceket kibírni, de legyünk úrrá önmagunkon. Legyünk tekintettel a környezetünkre.
Sok munkahelyen ma már egyszerűen tilos dohányozni, ezért nagyon gondoljuk
meg: megéri-e ez nekünk?